Mint azt mát tudhatjátok, a divat egy nagy vesszőparipám. A szépségápolás területére is tervezek majd a bloggal, mert ott is van miről beszélni, de a 30 wears kihívás nagyon efelé tereli a figyelmemet.

Igen tudom. Vásárolni alapvetően nem a legfenntarthatóbb döntés. Viszont én nem vagyok annak a híve, hogy minden jótól vagy örömtől megfosztjuk magunkat a környezettudatosság miatt. Nem kell olyan döntéseket hoznunk, amik kényelmetlen helyzetbe hoznak minket. Sokkal fontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten, a lehető legjobb alternatívákat válasszuk ki.

Turkálók. Szuper alternatívái a fast fashion üzleteknek, régebben is imádtam ott vásárolni. Sajnos én is beleestem viszont a hibába: túl sokat vásároltam onnan az olcsósága miatt. Voltak olyan ruhadarabjaim, amik 1(!) szezont töltöttek a ruhatáramban. Mert nagyon megérte. Ha sikerült jól vásárolnom 2-3 ezer forintból egy teljes szatyor ruha jött velem haza.

Amikor elkezdett a fenntarthatóság témaköre érdekelni, akkor gondoltam utána, hogy nem feltétlenül jobb, amit csinálok. Igen, különlegesebb darabokat hordok, de nem foglalkoztam az anyagokkal, a mikróműanyag szennyezéssel, és azzal, hogy rengeteg ruha kerül ki pár használat után az én ruhatáramból is.

Ma már tudok ügyesen turkálni, de nem mindig sikerül jó darabokat találni. Nehéz olyat, ami színben, szabásban, stílusban, méretben passzol hozzám. Leggyakrabban az anyag jelent gondot, mert nem bírom a túl műszálas anyagokat elviselni magamon. Ez amúgy egészen kicsi koromtól kezdve így van. Vagy a nevelés oka az, hogy sokszor hallottam anyukámtól:

Ez nem lesz kényelmes, nagyon műszálas

Amúgy nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert az az értékrend, amit átadtak, nagyon sokat ér. Megtanítottak, hogy a külső egyszerre jelent mindent és semmit, hogy nagyon fontos az ápoltság, de nem kell a divat után futni, sokkal fontosabb, hogy önmagunknak megfeleljünk.

Szóval, a turkálás jelen pillanatban a számomra túl sok idő. Azért szeretem sokkal jobban a tervezői darabokat, mert itthon készülnek, elérhetjük a tervezőt, bátran fordulhatunk olyan kérésekkel hozzájuk, hogy igazítsák a ruha szabását ránk, kerüljön az adott vonal lejjebb vagy éppen feljebb, más anyagot szeretnénk, más színben. Egy fast fashion üzletben hányszor tehetjük meg, hogy megkérjük az eladókat, alkossák meg azt adott ruhát, csak más színben, és 2 centivel, kisebb derékbőséggel? Persze mindent lehet varrónőhöz vinni, de akkor szembe ütközik az, hogy adott ruháért mennyit fáradunk, fizetünk pluszba, minőségileg viszont nem fog olyan sokáig tartani. Pár használat és szaladhatunk vissza a varrónőnkhöz, hogy foszlik az anyag, szétnyílt a ruha a varrás mentén, elszakadt.

Szeretem a magyar darabokat, mert egyre többen figyelnek arra, hogy nem vagyunk egyformák, különböző testalkattal, adottságokkal születtünk, és mindenkit más-más tulajdonságok emelik ki. A fast fashion üzletek hatalmas kínálttal, az újdonság varázsával igyekeznek, valahogy ezt a sokszínűséget kiváltani, de nem gondolkoznak testalkatokba, színtípusokba.

Trendszínek, trendfazonok, gyorsaság. Vagy harmónia, minőség, stílus. Ha ezeket olvasod, te melyikre szavaznál inkább?

Na és akkor az örök kérdés, oké, de nekem nincs erre annyi pénzem, ilyenkor mi legyen? A válaszom: ez nem feltétlenül van így. Számold össze, hányszor vetted újra a kedvenc “alapdarabodat”, azt a fehér pólót, a szűk farmert, a fekete bőrdzsekidet, mert minősége miatt menthetetlenül tönkrement? És hányszor vettél olyan darabokat, amik végül ki se kerültek a szekrényből? Ha ezt az összeget megkapod, abból már kijött volna egy tervezői darab, és sokkal tovább is hordhattad volna, mint a fast fashion darabokat.

És ne feledd, a változás te magad vagy!