Kihívások

Az a bizonyos 3 hónap…

3 hónap alatt, amíg nem vásároltam ruhát, alapjaiban változott meg, új értelmet kapott az életem. Ha egy hatásvadász cikket szeretnék írni, biztosan valahogy így kezdeném. De a realitás talaján maradva, elárulom, nem történt ilyen, nem avattak szentté, nem váltottam meg a világot.

Amikor márciusban meghoztam ezt a döntést, a ruhatáram éppen úgy pörgött, mint az életem. És ez sok lett, elegem volt. Zsongott a fejem a reklámoktól.

Igyekszem magam autodidakta módon képezni, ezért sok divattal kapcsolatos tartalmat nézek, ahol jószerével vannak reklámok, amiktől nehéz függetleníteni magamat.

Hogy bírtam ki?

Amikor az ember önként dönt valamiről és nem kényszerből teszi, akkor sokkal könnyebb lemondani, például a vásárlásról. Persze jött egy világjárvány, így a döntésem szépen lassan kezdett szükségessé válni, de kinek nem?

A gondot az okozta, hogy a karantén alatt, rengeteg dolgot nem volt szabad csinálni és még ez is itt volt… Nehezített a körülményeken, hogy azt éreztem, ez egy újabb korlátozás. De ha nincs a karantén ez nem így alakult volna ki bennem.

Szerencsére elég hamar megtaláltam a megoldást, hogy fejben egybe maradhassak: varrtam. Igyekeztem okosan költeni anyagokra és eszközökre is, de picit úgy voltam vele, hogy vagy keresek valamit, ami elfoglal, vagy a létező össze Netflix sorozatot végignézem legalább hétszer.

Aki szereti a divatot és rendszeresen böngész online vagy offline, annak az első, ami fel fog tűnni, hogy hirtelen elég sok ideje fog felszabadulni. Ez karatén esetén megint csak nem segít, de a szokásos napjainkban érdemes tudatosan felhasználni ezt az időt.

Én igyekeztem a stílusommal foglalkozni. Régi képeket kerestem, átnéztem a ruháimat, hogy melyikben mit szeretek és mit nem. Egyértelművé vált, hogy a szűk darabokat nem kedvelem, bár a “nagykönyv” szerint jól állnak. De ez csak egy példa.

Milyen mikor valamit nem vehetsz meg?

A legtöbb ember számára ez nem idegen érzés. Én is úgy nőttem fel, hogy messze nem kaptam meg mindent. Ez felnőttként persze árnyaltabb, de nem dől össze a világ. Egy nagy különbség van: lehet, hogy abban a pillanatban nem veheted meg azonnal, de később igen. Azoknak, akik nagyon tudatosan költenek ezt nem is kell magyaráznom.

Tuti tipp: vezess kívánságlistát! Ha valami nagyon-nagyon megtetszik, írd fel, mentsd ki. Nekem elég sok minden kihullott 2-3 hét alatt, amiről azt gondoltam, ez igazi szerelemdarab lesz. Ami pedig mégis az, azt később is be tudod majd szerezni, mert a fast fashion üzletek szinte mindig újraalkotják a szezonok sikeres darabjait, a hazai készítőkkel pedig személyesen tudsz konzultálni, ha valami épp nem a kínálat része. 
Mi volt az a gond, amit sikerült megoldanom?

Egy övtáska. Nagyon szerettem volna egy övtáskát, amibe biciklizésnél biztonságosan vihetem magammal a telefonomat és az iratokat. Ezt végül úgy orvosoltam, hogy többet mentem futni… Nem kreatív, de megoldás. A másik ötletem az volt, hogy kipárnázom a hátizsákomat, aztán rájöttem, hogy magát a táskát is féltem, mert néha elég veszélyesen tudok tekerni…

Hogyan tovább?

Folytathatnám a kihívást ilyen formába is, de bevallom nem érzem indokoltnak. Egy picit más tematikát találtam ki a saját fogyasztási szokásaim visszaszorítására. Egyszerű, de végtelenül praktikus.

Lesz egy keretem ruházkodásra (eddig ilyen nem volt, ha valami tetszett, inkább lemondtam abban a hónapban másról) és egy időszakom, amikor fogok vásárolni. Ez 3-4 havonta 1-1 hét lesz. A keret azért is kell hozzá, mert egy hét alatt is fel lehet vásárolni a fél világot… De így tényleg csak azt veszem meg, amire szükségem van, vagy hatalmas szerelem. Amikor nem vásárolok, akkor pedig mentegetem, ami tetszik. Időt szánok arra, hogy átnézzem passzolni fog-e a ruháimmal, illik-e a stílusomhoz.

Mi volt a legnehezebb?

Tekintve, hogy a ruhatáramban jócskán vannak hiányosságok, így a Project333 kihívásba belekezdeni úgy, hogy tudod, van ami hiányzik… Az szívás, nem tudom szebben mondani. De nem lehetetlen, és ha az ember akar, túllép rajta, ez inkább kényelmetlen volt. Tudtam például, hogy a téli kalapom nem lesz jó a tűző napon, próbáltam elég sokféle megoldást kutatni itthon, ami passzol is a többi ruhához, de nem volt. Vagy a balerina cipő, amim épp tönkrement, így sportcipő került a kapszulámba…

Így visszagondolva, nem olyan sok ez a 3 hónap. Én tényleg az a típus vagyok, aki imád öltözködni, de ez a kis böjt nagyon jót tett. A kapszularuhatár pedig nekem nagyon bevált, de erről majd később mesélek.

Ti bevállalnátok egy ilyen 3 hónapba?

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük