Talán nem meglepő, hogy amikor az ember megismerkedik a divatipar árnyoldalával és elkezdi az alternatívákat keresni, előbb-utóbb eljut oda is, hogy ideje lenne megtanulni legalább alapszinten varrni. Velem is ez történt.

Amikor eldöntöttem, hogy részt veszek egy workshopon és elsajátítom az alapokat, bevallom, nem voltam teljesen kezdő. Párszor próbálkoztam már, több kudarccal, mint sikerrel, de cérnát fűzni varrógépbe már tudtam például. A workshopra végig jellemző volt a kellemes hangulat, jókat nevettünk.

A workshop menete

Lepakoltunk, választhattunk anyagot. Azt tudni kell, hogy a közösségi varrodában szabászati maradékanyagok vagy magánemberek által felajánlott és nem használt anyagok közül lehet válogatni. Ezeket a lányok a kidobástól mentik meg, ami nekem hatalmas plusz pont volt.

Én végül -mivel az aktuális anyagkínálatban ez volt a számomra legjobb- egy királykék anyag mellett döntöttem. Úgy voltam vele, ez a korall színű ruháimhoz szuperül fog passzolni.

A szabásmintát volt lehetőségünk alakítani, így az én felsőm ujja rövidebb lett, mint a mintadarabé. Kiszabtuk az anyagot, ami nem volt egyszerű, mert sikerült egy jó kis nehéz anyagot választanom így elsőre.

A szabás viszonylag sok időt volt az anyag nehézsége miatt. Ezután megkaptuk és jött a fő feladat: varrni kellett. Persze elsőre csak a maradék anyagokon, hogy kicsit gyakoroljuk hogyan viselkedik az anyag. Ott még minden könnyű volt. Jött a mély víz és nekiálltam a saját felsőm gépi varrásának.

Persze a lányok végig segítettek nekünk, lesték boldogulunk, kell-e segítség. Ha valahol elakadtunk, akkor megmutatták hogyan kell, és ment is tovább. És ment, de tényleg.

Itt már csak az öv volt hátra.

A trükkösebb részeket együtt csináltuk a lányokkal, ott azért elkellet a segítség. Kb. ki is használtuk a 4 órát, bár tartottunk kisebb szüneteket, beszélgettünk. Színtípusokról, fenntarthatóságról.

Négy óra elteltével már büszke kimonó tulajdonos voltam, amit ráadásul saját kezemmel készítettem el.

Hogy mit tanultam?

Azt eddig is tudtam, hogy rengeteg idő kell egy szép ruhadarab megvarrásához, de most realizáltam is. Persze egy gyakorlott embernek ez nem telik ennyi időbe, de látom mennyi különböző részletre kell figyelni még egy egyszerűbb szabású darabnál is.

Nem mondom, hogy ezentúl minden darabomat én fogom varrni, azért ehhez ez nem volt elég. De az általam készített darab maradék anyagból, fenntartható körülmények között készült. Pontosan tudom, hogy a varrások tartani fognak. A lányok az anyag vasalásakor felhívták a figyelmünket, hogy hogyan kell az anyaggal bánni, így azzal sem lesz gond.

Összességében egy nagyon pozitív élmény volt. A sikerélmény is megvolt, és olyan darabot készítettem, amit nagyon sokáig fogok büszkén viselni. És ha megkérdezi valaki honnan van, ki készítette a ruhámat, a válasz: én varrtam.

Itt pedig már az első bevetésén.

Ti szívesen vesztek részt workshopokon?